Menjek, vagy maradjak?

„M: Most egy kapcsolatban vagy. Milyenben is? H: Nem tudom. Az első olyan kapcsolatom, amiről már a 2. hónaptól semmit nem tudok. Nem értem Őt, és úgy érzem Ő sem ért engem. M: Miért is vagytok együtt? H: Nem tudom. M: Félsz? Nem mersz változtatni? Úgy érzed, szükséged van rá? H: Nem tudom, csak azt, hogyha jó Vele, akkor a legeslegjobb. Ha nem, akkor viszont a mélységekbe taszít és megbánom, mint soha semmi mást. M: Mi is ez akkor? Kapcsolat? H: Kölcsönös szenvedés, vagy csak elviselem a rosszat is, hogy a jót ne szalasszam el? Ezt talán egy hosszú pszichoterápia sem tudná kideríteni. M: Szerelem? H: Ebben már nem hiszek. Sokszor gondoltam, hogy ezt érzem és akartam is nagyon. Most nem tudom, mit érzek, és nem is akarom tudni, jobb ez talán most így. M: Akarsz érezni? H: Nem is akarok semmit érezni, bár néha azért szeretnék ismét ugyanaz a hívő és érzelmekkel csordultig telt dinamikus nő lenni, aki valaha voltam. M: Ki vagy Te emellett a férfi mellett? H: Legtöbbször most már gyermek. Azzá válok mellette. Én, aki hosszú éveken át mindent intéztem, a család motorja voltam, döntöttem, cselekedtem, mint egy férfi. Most pedig mintha óvodába járnék – mellette. M: Akkor Ő most a párod, vagy az Édesapád? H: Mintha egy reinkarnálódott apát találtam volna. M: És erre van szükséged? H: Nem, szárnyalni szeretnék, repülni, most olyan, mintha kötelező lenne a földön járni. Pedig azt nem szeretek. Sőt, egyenes utálok. M: Az álmaid szinte mind megvalósultak. Kipróbáltad, amit tudtál, amit szerettél volna. Most pedig nem tudod mitévő légy? H: Számtalan kérdésem van: hogyan tovább, mi a változás titka, merre vigyen az utam? Kell változtatni? És ha igen, akkor hol kezdjem? Lehet, hogy béklyóba kötöm magam, mert nem veszem észre a lehetőségeket? És ez a magán életemre és a munkámra is vonatkozik. Vannak egyáltalán lehetőségek? M: Ezek a biztos bizonytalanság jelei:)” (40 éves nő és a Mediátor beszélgetése)

Így vagyunk mi nők (és férfiak), sok mindent megéltünk, visszük kis bugyrainkban a tapasztalatokat, rakosgatjuk őket. Minden döntésünkben ott vannak a tapasztalat árnyai, ennek alapján teszünk valamit, ítélünk meg helyzeteket, embereket.

Mégis, van, hogy nem tudjuk mitévők legyünk. Erős, határozott, független nőként (és férfiként is) annyira kívánjuk a szeretet érzését megélni, hogy nem vesszük észre a kiszolgáltatottságunkat.

Vannak időszakok, amikor nem tudunk dönteni és ebben segítségre lehet szükségünk. Nem belülről, hiszen aki helyzetben van, az „másképp” lát. Kívülről kell jönnie a segítségnek, azért, hogy független és pártatlan és nem utolsósorban hozzáértő legyen.

Párkapcsolati kérdéseinket a mediátor külön-külön és partnerünkkel együtt is tisztázhatja. Ha tehát nem sikerül a „belső”, egymás közötti rendezés, ennek segítségével az értékes kapcsolatunkat megőrizhetjük, a már halálraítélt kapcsolatot pedig békében lezárhatjuk partnerünkkel.

Menj, vagy maradj, de légy elégedett a döntéseddel!